Bevallom őszintén, hogy a muskátli sokáig nem tartozott a kedvenc növényeim közé. Emlékszem, hogy régen mindig volt a kertünkben, ám akkor inkább a virágoskertben növekedett, mivel családi házban laktunk. Ezért elveszett a többi növény között. Amikor felnőttként a kertészeteket jártam, rácsodálkoztam, hogy tele vannak muskátlikkal, a szivárvány minden színében. Hamar rájöttem, hogy miért. Ezzel a virágos növénnyel nem nagyon lehet mellé lőni. Az árnyékos teraszon is virágzik, bírja az erős napfényt is, nem megy tönkre akkor sem, ha pár napig nem öntözzük meg, és szinte minden betegség elkerüli. De kezdjük az elején.
Muskátlihoz minden tavasszal pár száz forintért hozzá lehet jutni, így én nem kísérletezem a teleltetésükkel, szaporításukkal, főként azért, mert egy lakás teraszán erre nem sok lehetőség van. Minden évben április elején ellátogatok a kertészetbe, és kiválasztom a számomra legkedvesebb fajtákat és színeket. Volt idő, amikor futómuskátlit is vettem. Ezek nagyon szépek, vékonyabb a száruk és a levelük több virágot is hoznak, ám tapasztalatom szerint érzékenyebbek is. Futómuskátlit azoknak ajánlok, akiknek déli fekvesű teraszuk van, és a korlát alkalmas arra, hogy virágtartó ládákat helyezzünk rá. Nagyon gyorsan nőnek ezek a növények, és pár hét alatt akár egy méteres hosszúságban csüngenek alá a virágok. Érdemes többféle színűt vegyesen ültetni, így még érdekesebb az összhatás. Amennyiben a ládák nem a nappal szemben állnak, a muskátli akkor is a nap felé indul el, ezzel összekuszálva és összegabalyítva a szárakat, ami nekem nem tetszett. Amint elvirágzik, a virágot tartó szárat érdemes a hajtás tövénél leválasztani, ezzel újabb virágok hozására serkentve a muskátlit. A virágszirmoktól félig megfosztott, száradt hajtások nem keltenek szép látványt. Volt olyan este, hogy egy fél szemeteszsák tele lett ezekkel.
Mivel az én teraszomon a korlát nem alkalmas ládák felszerelésére, és egyébként is a kaspók és cserepek szerelmese vagyok, az utóbbi időben én hagyományos, álló muskátlit vásárolok. Szeretem az élénk színeket, így maradok a rózsaszín, piros, lila színeknél. Egy terebélyesebb kaspóba ültetem a növényt, mert szépen nőnek, és késő őszig elég kell hogy legyen számukra a hely. Azt is észrevettem, hogy egy nagyobb cserépben nem szárad ki a föld olyan hamar, így akkor sem pusztul el a növény, ha nem öntözzük minden nap. Speciális muskátli vagy általános virágföldet szoktam használni az átültetéshez, ebből még sohasem volt gond.
A muskátlit én a legnaposabb helyekre szoktam állítani, mert tapasztalatom szerint nagyon jól bírják a direkt napfényt. Természetesen az öntözésre oda kell figyelni. Én általában az esti órákban öntözöm a növényeket, amikor már nincs erős napfény. Időjárás függvényében az öntözés lehet napi gyakoriságú is, ha száraz az idő; ha inkább felhősek a napok, 2-3 naponta is elég vízet adnunk neki. A muskátli nem szereti az edény alján pangó vizet, mert könnyen elrohad a gyökere, ezért érdemes a cserép aljába kavicsokat tölteni, amik elvezetik a vizet a gyökerektől, illetve a cserép alja legyen lyukas, hogy a fölösleges víz távozhasson. Fontos, hogy a már nagyon hulló vagy elszárad virágokat innen is távolítsuk el, hogy folyamatosan egy egészséges, esztétikus növény díszítse a balkonunkat. A muskátli egész évben folyamatosan virágzik, ha megmarad a jó idő, még szeptemberben is gyönyörködhetünk bennük, amennyiben a fenti tanácsokat megfogadtuk.
Érdekes volt a bejegyzés? Mondd el a véleményedet!