Mindig is vonzódtam a konyhakertekhez. Egykoron nagymamámnak hatalmas kertje volt, teli mindenféle érdekes zöldséggel. Mivel én még akkor kicsi voltam, egy valódi dzsungelben éreztem magam, amikor kinyílt előttem a kert kapuja. Először mindkét oldalon burgonya bokrok álltak szép, rendezett sorokban. Gyerekként élvezetes volt egy tejfölös dobozzal a kézben végig sétálni a sorokon, és a krumplibogarakat egyesével leszedegetni a zöld levelekről. A sorok végén az egyik oldalon hatalmas málnabokor terült el, a másik oldalon pedig ribizli és egres fácskák sorakoztak. Ahogy tovább mentünk a kert belseje felé, úgy vált egyre változatosabbá minden. Jöttek a tök, patiszon és unorka bokrok, majd a veteményes, ahol tényleg volt minden: sárgarépa, petrezselyem, hagyma, saláták. A veteményes mögött pedig a bab és borsó kúszott egészen fel az égig damilokon és karókón. A kert másik oldalán kukoricás volt. Ez két okból is érdekes volt, egyrészt néha sikerült a fiatal termésekből kukorica babát készíteni, és azzal játszani, másrészt pedig egy fél délutános program volt a már érett kukoricák megkeresése, leszedése, megfőzése, és megevése a teraszon. Számomra olyan érdekes volt az, hogy a kertben zöldségek teremnek, amiket meg tudunk enni, hogy mindig azon gondolkoztam, hogyan is tudnék magamnak zöldségeket termeszteni akár a fővárosban is.
Manapság erre a kertészetek már rengeteg lehetőséget teremtenek. Százával lehet kapni a balkon kompatibilis zöldségeket és gyümölcsöket, amik szépen teremnek is. Megosztom veletek, hogy én miket is szoktam vásárolni, és nyaranként a teraszon nevelgetni, sokkal inkább az életérzés miatt, mintsem a bőséges termés begyűjtése céljából. Amikor zöldségeket választok, akkor is figyelek arra, hogy alapjában véve egy meleg, déli fekvésű balkonról van szó, és hogy cserépben is jól megélhessenek a kiválasztott növények.
Rögtön adja magát a paradicsom, amelyből minden évben többet is nevelek a teraszon, annyira egyszerű. A paradicsomok közül nekem termesztés szempontjából szinte mindegyik bejön. Rendszerint beszerzek koktélparadicsomot, kisnövésű balkon paradicsomot, de a hagyományos paradicsomot is. Ezeket a palántákat április második felében teszem ki a balkonra, amikor már az idő stabilabban meleg. Nagyobb cserépbe ültetem őket, főleg a hagyományos fajtát, mert szépen nőnek, és akár egy – másfél méteres bokor is kialakul belólük nyár végére. Általában egy vastagabb bambusz vesszőt teszek melléjük, amihez ki tudom kötni az egyre növekvő növényt, hogy segítsek neki a későbbi termések megtartásában. A paradicsom szereti a napfényt, ezért akár a tűző napra is lehet állítani, ám nem szabad elfelejtkezni a gyakori öntözésről sem. A paradicsomnak viszonylag sok vízre van szüksége, ellenkező esetben a levelei hamar lekonyulnak, és a termései berepedeznek, kiszáradnak. Ha szép terméseket akarunk, akkor a vizet ne sajnáljuk. A paradicsom kifejlett ágainak tövében úgynevezett hónaljhajtások fejlődnek. Ezeket mindig csípjük le, ezzel serkentve a paradicsom növekedését, és terméshozását. Amikor az esti órákban öntözünk, és hozzáérünk a paradicsom leveleihez, az egész balkon paradicsom illatban fog úszni. Ilyenkor igazán egy falusi kertben érezhetjük magunkat. A legtöbb paradicsom folyamatosan érik egész nyáron, így több terméshullámra is számíthatunk. Kártevők nem nagyon lepik be, ebből a szempontból is szerencsés választás. Az idei jó időben a paradicsombokrom már ki is virágzott április első felében.
Őszintén bevallom, hogy csiráztatással nem nagyon szoktam foglalkozni, inkább palántákat vásárolok, de az idén elkezdtem egy kísérletet. Háromféle magot vettem: hagymát, salátát és retket. Arra gondoltam, hogy kipróbálom, hogy sikerül-e ezekből valamit kicsiholni a teraszon. Mivel nincsenek ládáim, ezért ezeket is kaspókba, cserepekbe vetettem el. Van most a teraszon egy cserép hagyma, egy cserép saláta és két cserép retek. A magokat általános virágföldbe vetettem el. Nem telt bele két nap, és már ki is bújtak a hajtások a földből, pedig a retket le sem fedtem egy kis fóliával – a retek a meleg, párás környezetet szereti, dehát olyan jó volt az idő a tavasszal, hogy erre nem volt szükség. Egy bő hét után jött el az idő arra, hogy egy kicsit megritkítsam a cserépben a növénykéket, hogy szépen tudjanak tovább fejlődni, és legyen számukra elég hely a cserépben. A tavaszi napfényben egyelőre nagyon szépen fejlődnek, most kezdenek erősödni, Kíváncsian várom a folytatást. Most három héttel a magvetés után így néznek ki:
Én a paprikával is meg szoktam próbálkozni minden évben, ezt is csak ajánlani tudom a balkonra. Én a hagyományos csemege paprikát szoktam megvenni, de próbálkoztam már erőspaprikával és chilivel is. Az idén még nem került sor a paprika palánták megvételére, ezek szezonja még egy picit várat magára, de egy-két héten belül szerintem ezek is kikerülnek a balkonra. A paprika imádja a vizet, szinte vízben is állhat, ezért a déli erkélyeken naponta öntözni kell. Ezt a növényt is érdemes egy bambusz támasztékkal ellátni, főleg ha nagy termésekre számítunk. A paprikát nem szoktam a tűző napra helyezni, inkább félárnyékos helyet keresek neki.
Volt olyan év, hogy a balkonon sarkokat alakítottam ki külön a fűszernövényeknek, külön a zöldségeknek és külön a virágoknak. Ennek volt egy szépen letisztult látványa és hangulata. Ebben az évben az a tervem, hogy mindent vegyítek a teraszon. Már most nagyon izgalmas az, hogy a virágoknak kitűnő hátteret biztosít a fűszernövények sötétzöld színe, és hogy itt-ott kivillan egy kis zöldségpalánta. A későbbi képekért és beszámolókért mindenképpen gyertek vissza.
Érdekes volt a bejegyzés? Mondd el a véleményedet!