Már gyermekkoromtól kezdve vonzódtam a mediterrán tájak hangulatához. Néhány nyaralás alkalmával eljutottam Görögországba, Olaszországba, Spanyolországba, Franciaországba, ahol mindig megfogott a növények gazdagsága. A pisztáciafa mellett a fügefa lett a kedvencem. A déli országokban hatalmasra nőnek, óriási zöld leveleik hűvös árnyékot adnak, amolyan sátorban érzi magát az ember alatta, mert alul ritkásabb, fent pedig sűrűbb a levélzete. Sokszor láttam magam előtt azt a képet, amint egy mediterrán sziget tetején egy fügefa alatt ülök, és onnan nézem a mélykék tengert.
Nem váratott magára sokáig az ötlet, hogy megpróbáljak egy fügefát nevelgetni a teraszon. Ahogy már említettem, a terasz déli fekvésű, így nagyon meleg és napfényes egész nyáron. Pont a fügefának való. Körülbelül két éve szereztem be a facsemetét az egyik fővárosi kertészetben. Nem egy nagyobb, kifejlett példányt választottam, hanem haza vittem egy körülbelül 50 centi magas, két-három gallyból álló fácskát. Elhatároztam magamban, hogy majd én nevelem fel. Eleinte persze féltem is, mert mégiscsak Magyarországon vagyunk, ez még nem egy tengerparti klíma. A fát ismét általános virágföldbe ültettem egy nagyobb agyag cserépbe, már előre gondoltam arra, hogy pár évig ne kelljen átültetni. A fügefa a teraszom délnyugati sarkába került, ahol mindig éri a nap, ám védve van a Duna mellett gyakorta kialakuló erősebb szelektől.
Az első évek alatt nem volt gondom a fával, szépen nőtt a cserépben. Hajtásait mindig az ágak tetején hozza korona formában, így ahogy nő a fa, egyre nagyobbak lesznek a csupasz részek az ágakon. Megtanultam, hogy érdemes a fát metszeni, lehetőleg tavasszal, így az új ágak megjelenését serkentjük, és nem járunk úgy, hogy van körülbelül egy egyméteres csupasz águnk a tetején levelekkel. Mivel én nem bokrot, hanem fát szerettem volna, hagytam, hogy egy kis törzse is kialakuljon a csemetének. Mind a mai napig féltem a fát, ezért nem hagyom kint a szabadban a téli hónapokra. Az itthoni kertészetekben kapható fügefák általában télállóak, ám én úgy gondoltam, hogy a cserépben gyorsan elfagyhat a gyökere, ezért októbertől március végéig a világos lépcsőházban teleltetem. Télen nem öntözöm sokat, hagyom, hogy pihenjen. Azt megtapasztaltam, hogy télen nem érdemes sötét helyen tárolni, mert az ágai nagyon megnyúlnak, és gyengévé válnak, ahogy a fény felé törekszenek.
Nyáron sem öntözöm túlságosan gyakran, az időtől függően heti egyszer – kétszer adok neki vizet. A levelei nagyon jó indikátorok, mert amikor látszik, hogy veszítenek a feszességükből, egyből tudom, hogy vízre van szüksége. A fügefa a harmadik évben hozott először termést, amik már kora tavasszal megjelentek az ágak végében, és körülbelül nyár végére értek be. Csak akkor szedtem le őket, amikor már puhák voltak, és a színük lila lett, hogy jó édesek legyenek. Utána néztem, és olvastam, hogy a fügefa nem hoz termést kétszer ugyanazon az ágon, ezért is hasznos minden évben kicsit megmetszeni, hogy folyamatosan legyen a fánkon jónéhány egy – két éves új ág is, amelyek aztán termést hoznak.
Az idén április elején így nézett ki a fügefa miután kihoztam a téli álomból. Látható, hogy a levelei már szépen kinőttek. Arra gondoltam, hogy kisználom majd a fa árnyékát, és a tövébe helyeztem el néhány kisebb cserepet balkon virágokkal, amik véleményem szerint szeretni fogják ezt a félárnyékos helye; valamint a piros, sárga , lila színekkel méginkább feldobják ezt a sarkot. A cserépbe egy napelemes lámpát is tettem. Nagyon hangulatos, ahogy esténként megvilágítja a fa tövében nyíló virágokat. Mivel a nappaliból is pont kilátok a fára, nagyon kellemes pihenni úgy a kanapén, hogy rálátok erre a kompozícióra. Így tényleg olyan érzésem van, mintha nyaralnék. Egyszer vettem azt észre, hogy valamilyen kártevő a levelek fonákjára szórta a petéjét. A levelek egyből száradni kezdtek. Ilyenkor nem érdemes várni, mert könnyen egy kopasz fával találhatjuk szembe magunkat. Érdemes kertész véleményét kérni, és beszerezni a szükséges rovarírtó szert, valamint növelni a tápoldatozást, hogy erős védelemmel lássuk el a fát. Remélem, hogy az idén is sok örömömet lelem benne, és folyamatosan beszámolok majd arról, hogy hogyan is alakul a további sorsa.
Mindenesetre bátran ajánlom a fügét meleg balkonokra, nekem bevált, és már több éve díszíti a teraszt.
Érdekes volt a bejegyzés? Mondd el a véleményedet!