A 2000-es évek elején Venezuelában volt szerencsém eltölteni egy évet. Ekkor voltam először egy igazán trópus közeli helyen, és lenyűgözött az ország klímája és növényvilága. Száraz és esős évszak váltotta egymást, a nap mindig sütött, papagájok szálltak a fák között, és a fákon egyszerre volt jelen a virág és az érett gyümölcs. Hétvégenként mindig kirándultam. Két kedvenc uticélom volt. Az egyik az Avila hegység, amely Caracas felé magasodott, és remek kiránduló ösvények vezettek az eukaliptusz fák között. A másik a Parque del Este, azaz a Keleti Park, ahol rengeteg érdekes növény és állat élt, még anakondát is lehetett látni.
A Keleti Parkban volt egy rész, ami telis-tele volt mindenféle kaktusszal és pozsgás növényekkel. Nekem ez egy teljesen mesebeli táj volt, ahogy az óriási növények között sétáltam. Addig kaktuszokat és pozsgásokat csak kis cserepekben láttam, és ott csodálkoztam rá arra, hogy ezek bizony óriási fákká és bokrokká is nőnek. Olyan volt, mintha hirtelen törpévé váltam volna. Előszeretettel sétálgattam ezen a helyen, és akkor megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy egy-két pozsgást én is szívesen nevelgetnék otthon. Később aztán be is szereztem őket, amiből szeretnék most bemutatni néhányat, amik épp a balkonon tanyáznak, most hogy itt a napos idő.
Ebben a posztban az aloe veráról, a jáde növényről és a kígyó növényről, azaz a hengeres szanszevieriáról szeretnék írni. Ezeknek a növényeknek a többsége Afrikából vagy Dél Amerikából származik, onnan is a szárazabb éghajlatról. Ebből adódóan ezek a növények szeretik a fényt. Nyáron érdemes őket kitenni a teraszra napra vagy félárnyékba, mert itt érzik a legjobban magukat. Nem igényelnek különleges földet, csaknem bármi megfelel a számukra. Öntözni sem kell őket túl gyakran, hetente kapjanak azért vizet, viszont fontos, hogy a cserépben vagy a cserép alatt sose álljon víz, mert könnyen elrohad a gyökerük. Ősszel ezeket a növényeket be kell hozni a teraszról, és ideális esetben egy hűvösebb helyen célszerű őket teleltetni. Erre a legalkalmasabb a két ablak közötti hely, egy hűvösebb belső ablakpárkány, esetleg a lépcsőházban egy kis asztal. Fontos, hogy fényt télen is kapjanak, ellenkező esetben a szárak hajlamosak megnyúlni, elvékonyulni. Nem árt a pára sem, erre megoldás lehet, ha hetente egyszer kicsit lespricceljük őket vízzel. Én a nappaliban teleltetem őket, ezt is jól bírják. Arra jöttem rá, hogy nem szabad őket télen locsolni csak nagyon ritkán, mert ilyenkor van a pihenő idejük.
A jáde növény élénk zöld színéről kapta a nevét. A növény szárain mindkét oldalt fejlődnek az ovális alakú, húsos levelek. A növény szépen nő, több év alatt lehet belőle egy 80-100 cm magas bokrunk is egy nagyobb cserépben. Ez a példány a teraszom asztalát díszíti egész nyáron. Ilyenkor a levelei élénkebb színűek, és egymás után hajtanak. A szaporítása nagyon könnyű. Az esetleg leesett leveleket csak be kell szúrni a földbe, és hamar gyökeret eresztenek. Télen a nappali szekrényen csücsül, közel az ablakhoz. Ilyenkor vegetál. Elvileg fehér vagy rózsaszín virágokat is hoz, ebben nekem még ezidáig nem volt szerencsém. Volt egy tél, amikor nagyon sok levelet ledobott. Ezt arra vezettem vissza, hogy sokat öntöztem. Az elmúlt télen alig adtam neki vizet, és nagyon szépen átvészelte ezt az időszakot.
Az aloe vera az egyik nagy kedvencem, mindig van otthon belőle egy-két példány. A legutóbbi már annyira nagy volt, hogy egy hatalmas cserépben állt a szobában, és karókkal ki kellett támasztani, mert az óriási levelei már több kilót nyomtak. Ez a példány aztán elpusztult, szerintem túlnőtte magát. Épp tegnap kaptam az egyik ismerősömtől az itt látható kis példányt, így újra lesz aloa verám a teraszon. Az aloe vera is szereti a teraszt nyáron. Ahogy nő, a földből kicsiny, új hajtások törnek elő időről-időre. Ezeket érdemes óvatosan kivenni, és egy új cserépbe ültetni. Volt olyan időszak, amikor egyszerre négy-őt új tövet ültettem szét. Ha a szára megsérül, levághatjuk, és bekenhetjük vele a bőrünket, mert mindenféle vitaminokban és ásványokban gazdag. Télen ezt a növényt is vigyük be a lakásba, állítsuk egy világos helyre, és ne öntözzük túlságosan.
A hengeres szanszevieria egy elég különleges növény, amit én magam csak néhány éve fedeztem fel a kertészetekben. Ez az anyósnyelv egyik fajtája, ám levelei hengeresek, mintha nád vagy bambusz lenne. Általában sötétebb csíkok is vannak a levelein, ami amolyan tigrismintázatot is kölcsönöz a növénynek. Láttam már úgy is, hogy a hengeres leveleket összefonják, így még különlegesebb kompozíciót lehet kialakítani belőle. A növény szépen nő, elérheti az 1 méter hosszúságú leveleket is. Én engedem a leveleket szabadon nőni, mereven állnak, és szépen hajladoznak minden irányba. Kedveli a napfényt, mérsékelt öntözést igényel, ne álljon alatta a víz, télen pedig világos helyen teleltessük csekély öntözéssel.
Pozsgásaim tehát már a balkonon állnak, élvezik a tavaszi napsütést. Szeretem élénk zöld színüket ezekben a terrakotta cserepekben. Ha Venezuelát nem is varázsolják vissza a teraszra, azért mindenképp egy meleg, mediterrán hangulatot adnak a balkonnak.
Érdekes volt a bejegyzés? Mondd el a véleményedet!